PM Online | Zene

Lemezborítóról ismerős képek. Ám ha jobban megnézzük, rájövünk, ezek nem ugyanazok a felvételek. A Beatkorszak Projekt és a Rockmúzeum Bónusz kiadás című kiállítása ugyanis Huschit János meg nem jelent lemezfotóiból válogat. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat dorogi üzeme megnyitásának 50. évfordulóján.

A bakelit (vinyl) hanglemezek hőskorában, a legtöbb esetben nemcsak a kiadott hanganyag bírt művészi értékkel, de a hozzájuk tartozó lemezborítók és az azokon látható fotók is. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás előtt a magyar fotóművészet legnagyobbjai is készítettek könnyűzenei albumokhoz fotókat, Keleti Évától kezdve Szalay Zoltánon, Vértes Györgyön és Diner Tamáson át a Bónusz kiadás című kiállítás képanyagát hátra hagyó Huschit Jánosig.
Huschit János 1945. október 19-én született Budapesten, és kilencévesen édesapjától kapott Rolleiflex kamerával kezdett fotózni. Filmrendező szeretett volna lenni, de apja korai halála miatt dolgoznia kellett, a Kossuth Nyomdában reprodukciós fényképészként kezdte. Egy Budapesten nyaraló, Kanadában élő magyar lány miatt azonban 1966 karácsonyán Észak-Amerikába disszidált, ahol aztán ugyancsak fotósként dolgozott. Merthogy a félresiklott szerelem után nem tudott hazatérni, egyrészt mert nem volt rá pénze, másrészt mint disszidensre börtönbüntetés várt volna. Édesanyja azonban a Szerzői Jogvédő Hivatal Színházi Osztályán dolgozott, ahol Erdős Péter volt a főnöke, akit az aggódó mama megkért, járjon közben fia érdekében. Erdős ezt megtette, így Huschit hazatért, és sok éven át dolgozott a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak (MHV).
Miként egy dalból is sok változat készül, mire összeáll az a verzió, amit aztán a közönség is megismerhet, úgy a lemezborítókhoz is számtalan fotó született, amikből aztán néhány, egy vagy olykor egy sem került rá a rajongók és a vásárlók figyelmét felkelteni hivatott tasakokra. A Hangőr Egyesület Beatkorszak Projektje és a Rockmúzeum a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat dorogi gyára megnyitásának 50. évfordulóján egy olyan kiállítást nyújt át a magyar könnyűzene és a fotóművészet rajongóinak, amely kicsit arra is felhívja a figyelmet, hogy mennyi ötlet, munka, „kárba vesző” felvétel van egy-egy ikonikus fotó és lemezborító mögött és mellett.
A 2024-ben elhunyt Huschit János jó ideig a Zrínyi Nyomdában is dolgozott, 1980-ban Díner Tamással Bombart néven munkaközösséget hoztak létre, saját grafikai stúdióját pedig 1990-ben Lettera néven indította el. A könnyűzene mellett komolyzenei fotózással is foglalkozott. Kocsis Zoltán például mindig ragaszkodott hozzá mint fotóshoz. Jelenlegi tudásunk szerint a hetvenes évek elejétől mintegy 170 magyar zenei kiadvány fotózásában vett részt.
Huschit János örökségének a feldolgozását a budapesti Rockmúzeum vezetője, Bálint Csaba kezdte el. Így kerültek elő és lettek digitalizálva azok a felvételek, amelyek jól azonosíthatóan egy-egy, a rendszerváltás előtt megjelent magyar hanglemez borítójához készültek, de végül csak részben lettek felhasználva. A kiállításon így nagyjából két évtized hanglemezei, előadói és fotói láthatók. Halász Judit és a Skorpió, Fenyő Miklós több időszaka és zenekara, Csepregi Éva és a Dolly Roll, de Korda György, Hernádi Judit és a Dinamit, sőt a Step együttes lemezborítójához készített képek is felbukkannak.