Az ember azt hinné, mindenki azonos okból megy Salzburgba. Mozart miatt. Vagy a koncertek miatt. A kettő között persze van összefüggés, amikor kitalálták, hogy legyen nyáron Salzburgban ünnepi játék, abból indultak ki, hogy itt ez a gyönyörű kisváros, mindenki jól érezheti magát, ráadásul Mozart is itt született. Igaz, nem érezte nagyon jól magát, Bécsbe vágyódott, meg a szabadság után,
nem tetszett neki az érseki szolgákat, de az ennyi idő után már mellékes. Salzburg Mozartról szól, Mozart-golyó, Mozart-szobor, szülőház, operák, mindenki megtalálja a maga szórakozását.
Csakhogy sokan egyáltalán nem Mozart miatt látogatnak a városba. Őket is a zene hozza, de egy viszonylag könnyedebb műfaj, a musical. Ugyanis Salzburgban játszódik A muzsika hangja, amelyben a von Trapp család izgalmas mindennapjairól mesélnek a nácizmus idején. Maria, a zárdából küldött nevelőnő előbb a gyerekeket szelídíti meg, majd elnyeri Trapp kapitány szívét is, és együtt menekülnek a hegyeken át Svájcba.
Svájcba? Salzburgból? Hát azt meg hogy csinálják? Salzburg a német határ mellett fekszik, ahhoz, hogy Svájcba jussanak, száz kilométereket kellene gyalogolni a havasokban. Sebaj, kicsire nem adnak, Svájc éppen olyan messze van Amerikától, mint Salzburg.
Vagyis pont ez a lényeg. Ma már nincs messze. Ezrek és ezrek érkeznek, hogy megnézzék a musical eredeti helyszíneit, jóllehet, maga a musical alig-alig érdekli az osztrákokat. Ők is szívesen hallgatják vagy hallgatták a híres dalokat, hogy „Dó, egy domb, egy szép zöld domb”, meg a Kedvencek listáját, de a történet kevéssé érdekelte őket. Pedig volt valóságalapja, Trapp kapitány tényleg utálta a nácikat, és tényleg elvette a nevelőnőt, később a család tényleg Amerikába menekült, és családi kórust alapított, fölléptek, lemezeket készítettek, ami azt illeti, elég borzalmasakat, mindenesetre a történetük közkincs lett. Amerikában. Mert az osztrákokat annyira nem izgatta, ahogy valószínűleg minket sem izgatna, ha valami betyárról készülne musical, világslágerekkel. |
A dolog azonban most változni látszik. Akkora még mindig az érdeklődés A muzsika hangja eredeti helyszínei iránt, hogy Salzburgban nyitottak egy múzeumot. Van benne minden, plakátok, lemezek, a Trapp család tagjai fényképeken, az eredeti színpadi és a filmváltozat szereplőinek élettörténete. Az sem érdektelen, a bemutatón például Mary Martin volt a főszereplő, aki saját jogon is híres volt, aztán még híresebb lett a fia, Larry Hagman, a Dallas Jockey-ja miatt. A filmbéli főszereplőt, Julie Andrewst meg is hívták a múzeum megnyitására, de előrehaladott korára tekintettel ő inkább lemondta a megjelenést.
Megnyílt a múzeum, és csodák csodájára nem csak külföldiekkel van tele. A salzburgiak is elkezdtek érdeklődni a saját, részben igaz, részben képzelt múltjuk miatt. Ez mind velünk történt. Mind itt, a hegyekben, ez a múltunk, a történelmünk. Mintha a múzeum igazabb volna, mint az átélt vagy elmesélhető történelem. Még néhány év, és talán tényleg át lehet menni gyalog Salzburgból Svájcba.
|
vissza
vissza a lap tetejére
