PM Online | Zene

Devich Márton, a Bartók Rádió csatornaigazgatója zenész családba született, édesapja a csellóművész Devich János, nagybátyja a hegedűművész Devich Sándor, anyai nagybátyja Durkó Zsolt zeneszerző, felesége Kovalszki Mária zongoraművész. Gergely fia a család legifjabb muzsikusa,
rendkívüli tehetségű csellista. Műszaki érdeklődése okán robotmérnöki tanulmányokat folytatott, majd gépészmérnökként végzett. Aztán mégis a zene mellett kötelezte el magát, hiszen szakterülete és hobbija egyformán a zene. A klasszikus kortárs zenék megőrzésének gondolata mindig fontos volt számára, kezdeményezésére október elején az MTVA-ban megalakult a Zenei Lektorátus. A testület működéséről, céljairól, valamint a Bartók Rádióban végbement változásokról a csatornaigazgatót kérdeztük.

Október 1-jén megalakult az új Zenei Lektorátus, az alakulás valójában egy régi szervezet újjáélesztése. Milyen feladatokkal?
D. M.: Az éppen zajló Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny is mutatja, milyen nehéz dolguk van a karmestereknek, amikor tudományuk már van, de zenekaruk még nincs. Igaz ez a klasszikus kortárs zene képviselőire is, akik megkomponálják a műveiket, aztán örülnek, ha valaki megtanulja és előadja őket. Kérdés, előadják-e még egyszer, és megmaradnak-e az utókornak? A Magyar Rádióban évtizedeken át működött Zenei Lektorátus, olyan nagy tekintélyű tagok vezették, mint Durkó Zsolt, Lendvay Kamilló, Decsényi János vagy Sári József. Hatalmas munkát végeztek, amelynek eredményeit a Rádió archívumában az úgynevezett Z-felvételek őrzik. Aztán a Lektorátus kikerült a fókuszból, majd 8-10 éve megszűnt.

Amikor kinevezték, milyen konkrét tervekkel a fejében kezdett dolgozni az új Lektorátus elindításán?
D. M.: A Lektorátus szerepe röviden az, hogy ne sikkadjanak el a kortárs magyar zeneszerzők alkotásai, mert az ő műveik nemzeti kincseink. Komoly felelősség, hogy ezek a zeneművek megmaradjanak. A Bartók Rádió közszolgálati rádió, egyik feladata, hogy műsoraival értéket teremtsen, egyidejűleg missziónk, hogy felkaroljuk a klasszikus kortárs zene alkotóit. A Lektorátus újraindításának gondolatával – Kovács Gézával, a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek ügyvezető igazgatójával együtt – Vaszily Miklóshoz, az MTVA vezérigazgatójához fordultam, aki azonnal átlátta az ügy fontosságát, és mögé állt. A Lektorátus létrehozásában komoly támogatást kaptam Bánkövi Gyula szerkesztőmtől is, hiszen ő zeneszerzőként is átélte a testület felállításának szükségességét, és ő volt az, aki kidolgozta a működés mechanizmusát. A Bartók Rádió és a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek együttműködését teljesen új alapokra helyeztük, egy húron pendülünk. A Rádiózenekar és a Rádiókórus vállalja, hogy hangsúlyosabb szerepet visz, mint eddig, úgyhogy minden együtt van ahhoz, hogy sikeres legyen a Lektorátus működése. Amióta meghirdettük a lehetőséget, már több mint húsz 20 partitúra érkezett hozzánk. Bőven lesz feladatuk a Lektorátus tagjainak.

Kik a tagok és kik vesznek részt rajtuk kívül a Lektorátus munkájában?
D. M.: A munka „motorja” a Bartók Rádió, Bánkövi Gyula koordinálja a Lektorátus működését, de a testület külső, független szakértőkből áll. Tagjainak mandátuma legfeljebb három évre szól. A testületbe a Magyar Művészeti Akadémia, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Magyar Zeneszerzők Egyesülete delegált tagot, Madarász Iván zeneszerzőt, a Zeneakadémia professzorát; Sáry László zeneszerzőt, a Katona József Színház zenei vezetőjét és Záborszky Kálmán karmestert, a Zuglói Filharmónia művészeti vezetőjét. Fontos, hogy Záborszky Kálmán karmesterként más szempontok szerint gondolkodik, mint a zeneszerzők, előadóművészi oldalról keresi majd a művek elbírálásához szükséges kulcsot. Vagyis elsősorban a közönség oldaláról ítéli majd meg a műveket, azt fogja vizsgálni, hogy kivinné-e a színpadra az adott darabot. Példaértékű, ahogy a háromtagú grémium felállhatott.