A második világháború elején Salvatore Todaro, az olasz királyi haditengerészet Cappellini tengeralattjárójának volt a kapitánya. 1940 októberében, miközben a tengeralattjáró az Atlanti-óceánt járta, az éjszaka sötétjében kirajzolódik egy kikapcsolt fényű belga felségjelzésű kereskedelmi hajó, a Kabalo sziluettje, amely hirtelen tüzet nyit az olasz tengeralattjáróra. Rövid, de heves csata bontakozik ki, amelyben Todaro ágyúlövésekkel elsüllyeszti az ellenséges hajót. És ekkor az olasz hajóskapitány egy történelmi jelentőségű döntést hoz: meg kell menteni az óceán közepén a biztos halálra ítélt huszonhat belga matrózt, és a tenger törvénye szerint a legközelebbi biztonságos kikötőbe kell őket vinni. Azért, hogy megmentse a matrózokat, három napig a tenger felszínen kénytelen hajózni, így a tengeralattjáró láthatóvá válik az ellenség számára. Amikor az Azori-szigeteken, a Santa Maria öbölben partraszálló Kabalo belga kapitánya megkérdezi tőle, hogy miért tette ki magát ekkora kockázatnak ellenszegülve saját parancsnoksága utasításainak, Salvatore Todaro a következő, legendássá váló szavakkal válaszol: "Mások, velem ellentétben, nem rendelkeznek kétezer évnyi civilizációval a hátuk mögött”.