PM Online | Könyv

Ez a nagyszerű könyv részben egy család története; egy különleges családé persze, részben pedig környezetvédelmi kiáltvány. Írója (elsősorban) az édesanya, Malena Ernman: egészen rövid, egy-két oldalas fejezetekben mesél magáról, a férjéről, Svantéről és két lányukról,

Beatáról és Gretáról. Alapvetően nem vidám mese: a két sikeres művész felhőtlen boldogságban élhetne, mindenük megvan, de lányaik „sajátos nevelési igényűek”. Gretával sokáig ingáznak az Evészavar Központ, a gyermekkórház és a pszichiátriai szakrendelés közt, végül az iskolapszichológus fedezi fel, hogy autista. Beate ADHD-s, azaz figyelemhiányos hiperaktivitás-zavara van. A magyar olvasó akár némi kárörömöt is érezhet a meglepően őszinte fejezetek olvasása közben, hogy lám, a svéd társadalom, a svéd egészségügy vagy oktatási rendszer sem tökéletes, de jobban tesszük, ha arra figyelünk, hogy a szülők miként próbálnak segíteni a lányaikon és magukon. És arra, amit a környezetvédelemről olvasunk.
Nem szoktunk gondolkodni a jövőn. Nem látunk, nem nézünk előre, nem gondolkodunk még az ország, a hazánk sorsán sem, bezárkóztunk a magunk szűk körébe. Az emberiség, a bolygónk sorsa pedig eszünkbe sem jut, ha sokan hallották is a klímaváltozás szót, a legtöbben úgy értelmezik, hogy nyaranta két fokkal melegebb lesz, gyorsabban kell majd enni a fagylaltot, mert hamarabb olvad. Nem egészen.
Thunbergék a legnagyobb családi bajok közepette is gondolnak arra, hogy a Svédországot sem kímélő menekülthullám idején állampolgárként, civilként is segítsenek. Azt pedig már a gyerekeik javasolják, hogy a családi nyaralót engedjék át a menekülteknek. „A hétvégéken szíriai ételeket eszünk a többi szomszéddal együtt és képeket nézegetünk Damaszkuszról.” Ez elvileg egy érthető magyar mondat, Harrach Ágnes élvezetes fordításában. Tényleg érthető? És a többi, a fenntarthatósági válságról, a klímaválságról? A normálisnak tűnő hétköznapok abnormalitásáról?
Greta Thunberg 2018 nyarán a svéd parlament épülete előtt elkezdte a maga iskolasztrájkját a klímavédelemért. Pillanatokon belül ismertté, világhírűvé tette a média, remélem, el tudja kerülni a felkapottság veszélyeit. De nagyon jó, hogy középpontban van, mert rendkívül fontosakat mond. És lakmuszként mutatja a politikusok romlottságát: egész mókás – és rémületes –, ahogy némelyikük reagál.
Talán rádöbbennek arra néhányan, hogy ha ég a ház, akkor nem árt megkezdeni az oltást.