PM Online | Könyv

Arthur király és kerek asztalának huszonnégy lovagja, köztük Lancelot vagy Trisztán mindannyiunk régi ismerősei, ha máshonnan nem, ilyen-olyan filmekből vagy a Camelot című musicalből, netán ezeknél is fajsúlyosabb művekből, Wolfram von Eschenbach, Gottfried von Strassburg, Chrétien de Troyes eposzaiból, netán Wagner operáiból.

Camelot egyébként Arthur király vára, udvara, amit leginkább Winchesterrel azonosítanak, a Great Hall falán láthatjuk is a Round Table-t, bár épp e könyv néhány mondattól eltekintve egészen kitűnő utószavában Zentai Éva Cadbury környékére voksol, ami Wales és Cornwall határvidékén található. (Tintagel a szülővárosa, Avalon pedig az a sziget, ahová a holttestét vitték.) Innen sarjadt ki az egész breton mondakör: a kelta eredetű bretonok Britannia őslakosai közé tartoztak, egy részük később a germán törzsek elől a mai Franciaországhoz tartozó Bretagne-félszigetre menekült. Magukkal hozták a mondáikat, amik a francia udvari regények révén egész Európában elterjedtek. (Ezt mindig megtanulom, a szereplők, helyek, tárgyak nevével együtt, aztán mindig el is felejtem. Nehéz azt fejben tartani, hogy az Excaliburt Viviane tündér ajándékozza Arthurnak, aki – mármint a tündér – egy tó mélyén lakik lakályos és remélhetőleg jól szigetelt kristálypalotájában, mindeközben szerelmes Merlinbe, a varázslóba, a király tanácsadójába, aki elárulja titkait Morgan le Faynek, aki Arthur nővére, de nem átall a testvére életére törni... És akkor a Grálról még egy szó sincs!)
A Bombayben született T. H. (azaz Terence Hanbury) White ezt a történetet meséli újra Szíjgyártó László élvezetes fordításában: angolul az egyes részek 1938 és 1958 között jelentek meg, a Merlin könyve pedig 1977-ben – húsz év múlva magyarul is kiadták, ahogy az Üdv néked…-et is, 1973-ban.
White fő forrása Sir Thomas Malory 1485-ös könyve, aminek egy része szintén megjelent nyelvünkön. A világirodalom jelentős része újramesélés, így ez a munka is – a lényeg mindig a hogyan. White rendkívül érdekesen és szórakoztatóan, ugyanakkor elgondolkodtatóan mondja el a tán valóban élt uralkodó históriáját, a gyerekkorától egész a haláláig. Remekül keveri a műfajokat és a hangnemeket, az ismeretterjesztéstől a lovagregényen át a lovagregény paródiájáig, anakronizmusokkal és mindenekelőtt humorral. (Eszünkbe juthat Szerb Antal, bár ő persze utolérhetetlen.) Remek ötlet volt a könyvet újra megjelentetni!