Álomszerű az egész. De sajnos inkább lidérces. Március 7-én este Vaszary Gábor Bubus című előadását játszottuk, és az előadás végén a kollégák felköszöntöttek a színpadon, a 65. születésnapom előestéjén. Akkor még nem tudhattuk, hogy jó ideig ez volt az utolsó esténk, hosszú, beláthatatlan időre legördült a függöny.
 Másnap mentünk volna Milánóba és a Comói-tóhoz pár napra, ez volt Annám, a feleségem meglepetés ajándéka. Sajnos az még nagyobb meglepetés volt, ami ezután történt velünk, a színházzal és az egész világgal.
El kellett telnie néhány hétnek, hogy megpróbáljuk feldolgozni a feldolgozhatatlant. Megrázó volt szembesülni a valószerűtlen, felfoghatatlan hírekkel, azzal is, ami történt szeretett Itáliánkban és sorra a világ minden táján.
Nagy munkákban voltunk, és olyan jó volt arra gondolni, hogy nemsokára egy fantasztikus élmény vár bennünket Olaszországban. Ettől a gondolattól az ember szárnyakat kap, és nem is érzi a fáradtságot, a munka súlyát, csak várja a felhőtlen kikapcsolódást.
Természetesen ilyenkor az ember a maga szintjén megpróbál a lehető legtöbbet segíteni a saját eszközeivel.
Látva az amúgy sem könnyű helyzetű egészségügyi és szociális dolgozókat, úgy gondoltam, mi azzal tudjuk meghálálni emberfeletti, áldozatos munkájukat, ha azt adjuk, amihez mi értünk: feledtetni pár órára azt a sok rendkívüli, drámai helyzetet, ami ránk szakadt, de ők tartották a vállukkal, emberpróbáló körülmények között.
Mindannyian tudjuk, hogy a mosoly, a nevetés erősíti az immunrendszerünket!
Ezért arra gondoltunk, hogy mi Vírusölők vidám estéje címmel szeretnénk vendégül látni a szociális és egészségügyi dolgozókat több előadásunkon. Szeretnénk feledtetni az elmúlt hónapok fáradtságos munkáját. Persze nem lehet tudni, meddig tart ez az elszigeteltség, és az is bizonytalan, mikor nyithatnak meg újra a színházak, bármikor is, nekik mindig fenntartunk majd szabad sorokat a Vidám Színpadon.
Csodálatos tapasztalni azt a fajta összefogást és kreativitást, ami elárasztja a közösségi oldalakat ebben a nehéz, elszigetelt időszakban. Soha nem látott mennyiségű, sokszínű programok, élmények lehetőségei tárulnak elénk, virtuális szinten kárpótolva a kultúrára kiéhezett embereket. Bízom benne, hogy ez a vágy nem apad el, és mihamarabb élőben újra találkozhatunk mosolygós, vidám, nevetésre vágyó, szerető nézőinkkel, egészségesen, félelem nélkül.
Böröndi Tamás igazgató
Vidám Színpad |
vissza
vissza a lap tetejére
