Interjú
„Bátran és erkölcsi feddhetetlenséggel próbált kiállni ’56-ért”
2022-03. szám / Nagy Klaudia
Színészi pályájával párhuzamosan indult el költői munkássága. Irodalmi lapokban és folyóiratokban is publikált, hetedik verseskötete idén jelenik meg. Feleségével, Tallián Mariann színművésszel megalapították a Ketten a versben versszínházi formációt, céljuk a klasszikus és kortárs
magyar irodalom minél szélesebb körben való népszerűsítése. Legújabb bemutatójuk, az Öröknyár Nagy Gáspár Kossuth-díjas költőnek állít emléket, aki feladatának érezte ’56 igazságának kimondását a diktatúra időszakában is. A különleges előadás a Pesti Vigadó Szó • Szín • Játék programsorozatának keretén belül, április 26-án lesz látható a Sinkovits Imre Kamaraszínpadon. Lázár Balázs színművésszel, költővel a kommunista diktatúra mechanizmusáról, Nagy Gáspár pályafutásáról, szellemiségéről beszélgettünk.
Miért a versszínház műfaját választotta kifejezési formának?
L. B.: 1998-ban Pécsett készítettem egy dramatikus, önálló estet Bertók László Kossuth-díjas költő verseiből. Ennek az újrafeldolgozásának tekinthetjük azt az előadást, amit már Mariann-nal együtt mutattunk be a Vígszínház Házi Színpadán 2005-ben. A versszínház egy összművészeti műfaj, ami lefedi sokirányú érdeklődésünket. Mariann hegedűsnek készült, a Zeneművészeti Főiskolára járt, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakát, nekem pedig a költészet a színházzal, a színészettel együtt párhuzamosan fut már a pályám eleje óta. Ezt az összművészeti érdeklődésünket tudtuk az irodalom és a zene nyelvén színházi elemekkel kifejezni. Állandó alkotótársunk az előadások szerkesztésében Rózsássy Barbara József Attila-díjas költő, néhány éve már zenészbarátainkkal együtt is születtek újabb előadásaink. Repertoáron tartjuk az Egyenes labirintus című Pilinszky-estünket Szokolay Dongó Balázzsal, Jókai Anna Kossuth-díjas írónő 90. születésnapja alkalmából, Antal Gábor zongoraművész barátunkkal elkészítettük az Istengyermekség című estet, a Mi dolgunk a világon? című Vörösmarty-előadásunkban pedig Csörsz Rumen István zenésszel, irodalomtörténésszel dolgozunk együtt. A versszínház műfaja azért is jó, mert minimalista színházat hozunk létre, kevés kellék, díszlet, jelmez felhaszná|wlással, aminek az a lényege, hogy egy-egy általunk kitalált drámai szituációban szülessenek meg ezek a versek, de mai kortárs nyelven jussanak el lélektől lélekig – akár Vörösmarty is. Egyébként mi magunk is rácsodálkoztunk, mennyire aktuális Vörösmarty, ezt szeretnénk átadni a nézőknek is.
Az Öröknyár című est bemutatóját februárban tartották, amelynek középpontjában Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő áll. Miért pont rá esett a választás?
L. B.: Ekler Andrea irodalomtörténész kért fel minket, ő állította össze az előadást a költő halálának 15. évfordulója alkalmából. Nagy Gáspár az Írószövetség titkára volt a 80-as években, s a költőről III/III-as jelentések készültek. Már előtte is szerzett fekete pontokat az előző rendszerben, de onnantól kezdték megfigyelni, amikor a tatabányai Új Forrás 1984. októberi számában az Öröknyár: elmúltam 9 éves című versét megjelentette, ami egy erős, félreérthetetlen utalás volt Nagy Imrére, aki nevének kezdőbetűi nagybetűvel voltak kiemelve, így mindenki tudhatta, kiről van szó. Be is tiltották ezt a lapszámot, összeszedték az utcai standokról, a könyvtárakból is. Bár a ’80-as években a diktatúra valamennyire puhult, ennek ellenére egy ilyen szabad véleménynyilvánításért ellehetetlenítették az embert. Még mindig jobban járt, mint az én költő mesterem, Bertók László, aki az ’50-es években egy versében megátkozta Rákosit, és elküldte néhány volt gimnáziumi évfolyamtársának, amiért három hónapot „vendégeskedett” az ÁVH kaposvári börtönében.
Mit tart az est nagy erősségének?
L. B.: Az est úgy épül fel, hogy a III/III-as jelentések váltakoznak Nagy Gáspár verseivel, prózáival, amelyek a ’80-as évek és a rendszerváltás kordokumentumainak is tekinthetőek. Nem csupán egy költői emlékest a verseiből, és nem is csak egy színházi est, hanem valójában az egész előadás egy kordokumentum arról, hogyan jutottunk el a rendszerváltásig, amellyel kapcsolatban sok mindennel szembesíti a nézőket, mert most értettük meg, mik voltak az előzményei, mi miért történt, történhetett. Ez azért is fontos, mert a mai fiataloknak fogalmuk nincs, hogy nézett ki a szocialista diktatúra működése. Az előadás egyrészt szembesítés, másrészt roppant izgalmas történet, ami tragikus és szomorú is olyan szempontból, hogy valóban nagyon meghurcolták Nagy Gáspárt, munka nélkül maradt 3 gyerekkel, nehéz körülmények közé került. | hirdetés
 |
|
Munkássága a mai napig nem jutott el szélesebb olvasóközönséghez. Ennek mi lehet az oka?
L. B.: A rendszerváltás költőjeként is szokták emlegetni, mert amíg más esetleg a háttérben kollaborált a rendszerrel, ő bátran és erkölcsi feddhetetlenséggel próbált kiállni ’56-ért és a társadalmi igazságosságért. Elhallgattatása után, a rendszerváltást követően pedig mintha újra elhallgattatták volna, mintha folytatódott volna a pályán kívülre szorítása. Ugyan kapott Kossuth-díjat, de valóban nem sokan ismerik a fiatalok közül. Ennek talán oka lehetett szerény, visszahúzódó személyisége is. Az est célja, hogy költészetét és szellemiségét ismét megmutassuk a nagyközönségnek.
Az Öröknyár című előadást a Pesti Vigadóban április 26-án láthatják a nézők, ezen kívül még számos városban fogják játszani a tavasz folyamán. Ősszel hogyan tervezik a folytatást?
L. B.: ’56-hoz és a rendszerváltozáshoz is kapcsolódik az előadás, hiszen Nagy Gáspár költészete, hitvallása ’56 örökségére épült, szeretnénk október 23-a kapcsán ősszel és a későbbiek folyamán is játszani e különleges tematikájú és szerkezetű versszínházi előadást, mely által talán jobban megérthetjük közelmúltunk és jelenünk történetét, történéseit is.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
