PM Online | Színház

Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotógráfus és L. Péterfi Csaba, Pécsi Ildikó fogadott fia munkakapcsolata a Kossuth-díjas színésznő halála után kezdődött, és tart mind a mai napig. A munkakapcsolatból mára személyes barátság született, erről és egy hamarosan nyíló kiállításról
a Gödöllői Polgármesteri Hivatal kommunikációs igazgatójával, kabinetvezetőjével beszélgettünk

Pontosan hogyan kezdődött az Önök kapcsolata?
L. P. Cs: Ildikó halálával. És mondhatom, hogy kissé földöntúlinak és hihetetlennek is mondható mindez. Miután Ildikó a szellemi örökségét rám hagyta, így kötelességemnek éreztem, hogy a születésnapjára egy fotókiállítással emlékezzünk meg róla. Több ezer fotó állt rendelkezésre, de nem találtam meg a koncepciót. Ekkor történt meg szó szerint a csoda. Ugyanis álmomban üzent. Tudni kell, hogy Ildikó soha semmit nem dobott ki, és a padlás volt az ő birodalma. Ott őrizte a „kincseit”. Pontosabban ő mindig úgy mondta, ez másnak szemét lenne, de nekem az életem. Szóval el lehet képzelni, mi minden volt ott fent. Tehát egyik éjjel álmomban Ildikó annyit mondott, hogy menjek fel a padlásra, nyúljak be az egyik szekrénybe, annak a közepén lesz egy narancssárga szatyor, és abban megtalálom, amit keresek. Másnap pontosan úgy tettem, ahogy az az álmomban elhangzott. És megtaláltam egy narancssárga, régi centrumos szatyrot. Félve nyúltam bele, és a kezembe került több mint száz fotó, amiket egykor Keleti Éva készített Ildikóról. Ők nagyon jó barátnők voltak, Ildikó sokat mesélt nekem róla. Tudtam, hogy ezekből a fotókból szeretném a kiállítást elkészíteni, de hogy jövök én ahhoz, hogy egy ekkora művészt, mint Keleti Éva, csak egyszerűen felhívjak telefonon. Két hétig gyűjtöttem a bátorságot, felhívtam, és a vonal végén az egyik legkedvesebb ember szólt vissza. Felhívott a legendás körúti lakásukra, ahol a magyar művészélet színe-java megfordult, és megfordul mind a mai napig. És azóta is feljárok. A kiállítást Ildikó 81. születésnapján nyitottuk meg Pécsi Ildikó Keleti Éva szemével címen.

Hogy jött az új kiállítás ötlete?
L. P. Cs: Felvetettem Évának, hogy szeretnék a fotóiból egy kiállítást Gödöllőn. Ő pedig azonnal igent mondott. De ismét azt történt, hogy én mást akartam, mint ami eddig volt. Néztem a képeket, hetek teltek el, de nem találtam, mit is szeretnék igazán. Aztán egyszer csak a kezembe akadt egy fotó, amin Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán látható a Rómeó és Júlia utolsó jelenetében, amikor Rómeó haldoklik. Megfogott ez a kép, ahogy Ruttkai Éva nézi élete szerelmét. És egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy itt ő mint Júlia vagy mint Ruttkai Éva nézi így a férfit, akihez az életét kötötte hozzá. Ebben a nézésben minden benne van. A szerelem, a szenvedély, a féltés, a vágy, a félelem a másik elvesztésétől. Ekkor határoztam el, hogy egy teljesen új koncepció lesz. A címe: Párban. Elmondtam Évának, aki megörült ennek, és ő vetette fel, mi lenne, ha készülne pár új fotó is. Nem is remélhettem ennél jobbat. És elkezdtük újra a közös munkát.