PM Online | Könyv

George Szirtes nyolcéves volt, amikor szüleivel 1956 decemberében Angliába költöztek és új életet kezdtek. Attól a naptól kezdve nem beszéltek otthon magyarul. Szülei orvosnak szánták, képzőművészetet tanult, és ügyesen rajzolt, mégis a költészet mellett

kötött ki, 17 évesen kezdett el írni. Az elsősorban költőként és műfordítóként ismert szerző ezúttal regénnyel jelentkezett, édesanyja élettörténetét meséli el.
Szirtes édesanyja, a fotográfusként dolgozó Magda 51 évesen öngyilkos lett, az ő életének legfontosabb állomásait beszéli el őszinte hangvételű regényében a szerző. Visszafelé halad a történetben, Magda öngyilkosságától, súlyos betegségétől kezdve a letelepedés angliai évein át az ötvenhatos emigrációig, az ötvenes évek budapesti életén át a koncentrációs táborig, a fotográfusi pályakezdéstől a kolozsvári gyerekkorig. A végétől az elejéig. Képekből, dokumentumokból, emléktöredékekből rekonstruálja a fordulatokban és tragédiákban gazdag, küzdelmes életutat. Éppen úgy, mint a képeket a sötétkamrában, képzeletében hívja elő, teremti újjá és kelti életre édesanyja alakját.
A történet jelentős része Budapesten játszódik, így a 30-as, 40-es, 50-es évek Magyarországáról is hiteles képet kapunk. A regény szövege sok helyen képszerű, az édesanya és a szerző kapcsolata, az édesanya alakja úgy sejlik fel, majd mutatkozik meg, mint amikor a fixírtálból lassan megmutatkozik a kép. A képszerű leírások mellett a szerző a kötetben számos, az édesanyjáról készült képet is közöl. A könyvben elsőként megmutatott, utolsó portré több mint egy évvel Magda halála előtt készült, az utolsóként szereplő, első fotón pedig az anya kétéves. A fotókon valódi arcok és beszédes tekintetek jelennek meg, így a szereplők és mindennapjaik még közelebb kerülnek hozzánk.
George Szirtes Angliában meghatározó szerző, Reel című kötetéért 2004-ben megkapta a T. S. Eliot-díjat, a 80-as évek óta számos magyar művet fordított angol nyelvre, például Az ember tragédiáját. Krasznahorkai László Sátántangó című regényének fordításáért 2013-ban a legjobb könyvfordításnak járó díjat kapta meg Angliában. A szerző angolul ír, bár megtanult ismét magyarul. A regényben több verse is helyet kapott, a verseket Rakovszky Zsuzsa fordította, a könyv fordítása Kúnos László munkája.