RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. szeptember 16., csütörtök
Edit

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„A jó gyerekdarabok segítenek a szorongások és félelmek feloldásában”
2021-04. szám / Pavlovics Ágota

A hazai gyerekszínház megújítása – a svéd, norvég, német és más európai műhelyek nyomában járva – Novák János nevéhez fűződik, akinek munkáját a március 22. és április 1. között online megrendezett 20. ASSITEJ Nemzetközi Világtalálkozón a szervezet bírálóbizottsága ASSITEJ
Életműdíjjal ismerte el. A kitüntetést háromévente legfeljebb három ember kaphatja meg, olyan művészek, akik meghatározó szerepet töltöttek be hazájukban a magas művészi színvonalú gyermek- és ifjúsági színház megteremtésében, fejlődésében. A magas kitüntetés boldog birtokosával, az ASSITEJ Magyar Központ elnökével, Novák Jánossal beszélgettünk.

Ön a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán gordonkatanári diplomát szerzett, majd zeneszerzőként dolgozott. El tudná játszani csellón, amit érzett, amikor megtudta, hogy a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi szövetsége életműdíjat adományozott Önnek? Kinek a művét játszaná?
N. J.: Szép ötlet a dolgok ilyenfajta összekapcsolása, de nincs egy­más­sal arányban a kettő. Szeretek játszani – ma már inkább csak a magam kedvére –, a Bach szvitek bármelyikét, Beethoven vagy Brahms szonátái közül párat, ám ez nem hasonlítható ahhoz a meg­ha­tó­dott­sághoz, amit akkor éreztem, amikor rádöbbentem, hogy nem­csak az én számomra fontos az ASSITEJ, hanem ők is számon tartják az én tevékenységemet. Csak lassan értettem meg, miről van szó, eleinte nem tudtam mire vélni a szervezet elnökasszonyának szo­kat­lanul gyakori telefonhívásait.

Szívből gratulálok a díjhoz. Vessünk egy pillantást a kezdetekre, mi minden hatására fogalmazódott meg Önben a gyerekszínház megújításának gondolata?
N. J.: Szakmai szempontból sokat jelentett, hogy tíz évvel a Kolibri Színház megalakulása előtt Benedek Judit meghívására eljutottam Svédországba. Korcsmáros Györggyel és a Svédország-szerte ismert Pogány Judittal utaztunk, hogy lássuk, milyen az új svéd gyerekszínház. Körbelátogattunk Stockholmtól Göte­bor­gig minden jelentős gyerekszínházi műhelyt, megismerkedtünk Suzanne Ostennel, az ősanyával, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a gyerekszínház kitörjön a meseszínházi közhelyekből, és aki az általa vezetett stockholmi Unga Klara Színházban Euripidész drámájával mutatta be korunk felbomló családjának archetípusát. Mások mellett találkoztunk Eva Bergmannal, a híres rendező lányával, aki szintén görög tragédiákat dolgozott fel gyerekeknek, és egy egészen más világ tárult fel számomra.

1992-ben nevezték ki a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgató-rendezői posztjára, tavaly pedig további öt évre szavaztak Önnek bizalmat a színház élén. Milyen tervekkel indult el közel 30 éve?
N. J.: 1992-ben már nem ragaszkodtam a kitaposott úthoz, a közhelyekhez. Biztos bázist jelentettek számomra az Állami Bábszínházból hozzám szerződött fiatal művészek. A továbblépésben sokat segítettek a külföldi utak, fesztiválok tapasztalatai. A környezetemnek is nagy szerepe volt, ösztönösen figyeltem felnövekvő ikerlányaimat, majd a kisebbeket is, kíváncsi voltam rá, mit érdekli őket igazán. Játszótársaknak tekintettem őket, akárcsak a gyereknézőket. Úgy éreztem, az a küldetésem, hogy másfél óra színházzal segítsek feloldani konfliktusokat, szorongásokat, erősítsem az önismeretüket, ön­bi­zal­mukat. De nem úgy, ahogy régebben szokás volt, hogy lehajolva, pöszítve gyerekeskedjek, hanem úgy, hogy felnőttként beszéljek velük, a saját nyelvükön fogalmazzam meg azt, ami nekik is, nekem is fontos. Az ilyen előadások a személyiségükben erősítik meg a gyerekeket. Az első évadban ezt a szándékomat tükrözte, hogy a Kukacmatyi mellett olyan előadásaink voltak, mint a Locspocs és a bolygó hollandi vagy a Pilinszky-mesékből készült A nap születése. Ezek az előadások alapozták meg a korosztályokat dif­fe­renciáltan megszólító repertoárunkat.
hirdetés

Született egy máig nagyon népszerű, generációk számára meghatározó, ikonikus előadás is, amit Ön ren­de­zett, a Bors néni.
N. J.: Dajka Margittal, Kútvölgyi Erzsébettel, Verebes Istvánnal és Horváth Péterrel hoztam létre a Bors nénit. A Nemes Nagy Ágnes könyve alapján készült darab címszereplője az Egyetemi Színpadon Dajka Margit volt, a Kolibriben Molnár Piroska játszotta több százszor, és vidéken is megrendezhettem jó néhány városban. A Bors néniben hatalmas energiákat szabadít fel a gyerekekkel való játék, a költői nyelv és a humor. Sikerének másik titka, hogy kisebb egységekből áll, amit a legfiatalabb gyerekek is be tudnak fogadni.

A Kolibri Színház számos szempontból egyedülálló, egyik példa rá a csecsemőszínházi előadás. Mit tud­nak befogadni a csecsemők?
N. J.: Egy velünk dolgozó fejlődéslélektan kutató, Dr. Király Ildikó azt mondta, hogy már a csecsemő is két dolgot keres a színházban: legyen benne ismerős és legyen benne meglepő elem. Ha csak ismerős, az unalmas már a csecsemő számára is, ha csak meglepő, akkor ijesztővé válik a játék. Ennek a két elemnek az arányain múlik, hogy mennyire tudunk eljutni a célközönséghez. Minden korosztály ezt keresi az előadásban, ezt a két hatáselemet kell szem előtt tartani valamennyi színházi interpretációnak.

A járványhelyzet nyilván némi tétlenségre kényszeríti Önöket is.
N. J.: Szó sincs tétlenségről. Jelenleg is részt veszünk a legkisebbeknek szóló előadások létrehozását támogató európai uniós együttműködésben, a MAPPING-ben, ahol a hang és a zene gyerekszínházban betöltött szerepével foglalkozunk. Az ötéves PlayOn! nemzetközi projektben az ifjúsági korosztály számára készítünk új előadásokat. A Kolibri MobilMesék című napi online sorozatunkban minden este egy-egy mesével jelentkeznek az otthonukból művészeink. A mesék ingyenesen megnézhetők a Kolibri Facebook oldalán és YouTube csatornáján, eddig közel negyvenezer nézőt regisztráltunk. Kortárs drámaíró pá­lyá­zatunk első helyezettjét, Gimesi Dóra Emma csöndje című darabját streamelve mutattuk be januárban, és online műsorunkon tartjuk. Emellett további 3 díjazott mű és számos egyéb tervünk vár megvalósításra, köztük legközelebbi bemutatónk, Az ember tragédiája. Online elérhető előadásainkkal több ezer nézőhöz jutunk el, míg színházunk csupán 200 főt képes befogadni – de nagyon várjuk már a gyerekeket a szín­ház­ba, mert az élő színházi élmény semmivel nem pótolható.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor